Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyt a fényesen feldíszített, csillogó fenyők nélkül. Szinte soha nem látni az utcákon annyi kisgyerekkel sétáló (fehér karácsonykor: szánkózó) apukát és nagypapát, mint december 24-én délután, miközben a család többi tagja otthon próbálja titokban megteremteni a csodát: az ünnepet megtestesítő karácsonyfát. 
A szokások természetesen családonként eltérőek lehetnek (nem is beszélve a különböző országokban kialakult hagyományokról).
Vannak, ahol valahogyan titokban - talán amíg a gyerekek alszanak délután, talán a séta nevű elterelő hadművelet közben - megpróbálják "odavarázsolni" a feldíszített fenyőfát (bár ma, a sok utcai fenyőárus mellett ez meglehetősen nehéz feladat); vannak, ahol mindenki együtt díszíti a fát, és ha szépre sikerül, a Jézuska estére ajándékokkal "jutalmazza" a szorgoskodókat; vannak, ahol fát is, ajándékokat is együtt készít a család apraja-nagyja.Az ünnepi együtt készülődés alatt vagy a csoda teremtette első döbbenetből éledve a gyerekek általában sok olyan kérdést tesznek fel, amelyre a szülők nem mindig tudják a megfelelő választ. "Kis karácsonyi kisokosunk" második része is szülőknek szól, tényekről és fenyőfákról, hogy mindenki hitének és ízlésének megfelelően válaszolhasson az apróságok (nem is annyira) zavarba ejtő kérdéseire.